A Csibész Alapítvány vezetője Torontóban

2014. május 15. Nemzeti Regiszter – www.nemzetiregiszter.hu

„Mindannyian angyalok vagyunk” – hangzott el a minap Gergely István, a csíksomlyói Csibész Alapítvány vezetőjének előadásán. A jó hangulatú, székely anekdotákkal, történetekkel, humorral fűszerezett prezentáció Torontóban, „az egyik legnagyobb magyar városban”, az Árpád Vezér és a Szent Kinga Cserkészcsapatok jóvoltából az Árpádházi Szent Erzsébet templomban valósult meg. A rendezvényen hallhattunk a moldvai csángókról és a Csibész Alapítvány kihívásairól. Gergely István 1987-ben került Csíksomlyóra, ahol 380 árva, elhagyott gyermek élt állami intézményben. A kezdeti bizalmatlanság ellenére a gyerekek felismerték, hogy segítséget találtak, valakit, akire számíthatnak, és akiknek végül testi-lelki pásztorukká vált. Tömegesen keresztelkedtek meg, majd az első áldozás és a bérmálás szentségében részesültek. A ma már csak Tisztiként emlegetett hajdani plébános megosztotta lakását a segítségre szoruló, utcán hánykódó fiatalokkal. Ahogy sokasodott az elhagyottak, árvák száma, kinőtték a kis plébániát, és szükségessé vált a bővítés, vagyis a tevékenység hivatalos formában való folytatása. A Csibész Alapítvány 1992-től működik intézményes keretek között. Jelképük is bizonyságot tesz az alapítvány fő profiljáról: a befogadásról. A nagy fogadja be a rászoruló kisebbet fentről, azaz az ember Isten akaratát teljesíti: „Merem állítani: a csibészek Isten alkotása”. Az egyházi épületeket azonban gyorsan megtöltötték a fiatalok.  Mivel a tiszteletreméltó cselekedet híre futótűzként terjedt, így az eljutott olyan emberekhez is, akik a nemes cél érdekében adományokkal segítették az alapítványt. Nekik hála, további lakóházakat, közösségi házakat és műhelyeket építettek, és építenek ma is. Azóta bővült az alapítvány tevékenységeinek köre: felvállalták az egyházközösségben élő betegek gondozását, a veszélyeztetett helyzetben lévő anyáknak menedéket nyújtanak, befogadják és segítik a családi erőszak áldozatait és a leányanyákat. Az ifjúsági iroda keretén belül szakmai és beilleszkedési tanácsadást tartanak, illetve ösztöndíjakat biztosítanak tanulni vágyó hátrányos helyzetű fiataloknak. A továbbtanulóknak igyekeznek a lakást és az ellátást is fedezni, majd munkahelyet teremteni az alapítvány asztalos műhelyében, autószerelő műhelyében, vagy varrodájában. Az alapítvány gyermekei közül ma már sokan egyetemet végeztek, és folytatják a munkát, ami számukra is lehetővé tette a nincstelenségből való kilábalást, a tanulást, a fejlődést, az étkezést, a lakóhelyet, a munkát. Ahogy az előadáson elhangzott: nagyon fontos megőrizni önazonosságunkat, minőségünket és küldetésünket, mind egyénileg és közösségileg, hiszen értékhordozók vagyunk. Mindenki keresi a helyét, és amikor megtaláljuk a helyünket az életben, akkor tudunk igazából építeni, tudjuk felismerni a feladatunkat, elvállalni, elvégezni, amiért jöttünk. Mert mindannyian küldöttek vagyunk, azaz angyalok. A Csibész Alapítványnak további nagyszabású ötletei és tervei vannak: „Komoly dolgok fognak következni”, hangzott el. Tiszti szavaival élve: „a szavaknak most legyen vége, itt cselekedni kell! Huszár Vivien