Rólunk
A Csibész Alapítvány gyökerei az 1987-es évekre vezethetők vissza, amikor a csíksomlyói plébániára helyezett Dr. Jakab Antal gyulafehérvári megyéspüspök.
Már az első napokban szembesültem azzal a kihívással, amely a későbbiekben az életemet behatárolta, és ezt a kihívást az a 380 árva, elhagyott gyermek jelentette, akik egy nagy állami intézményben léteztek az egyházközség kellős közepén. Hivatalosan ugyan nem találkozhattam a gyerekekkel, de ők számos alkalommal, esetenként cselhez folyamodva megtalálták annak a módját, hogy a plébánián felkeressenek. Döbbenettel hallgattam történeteiket, olykor “meséiket”.
Rövid idő alatt kiderült, hogy a szívembe zártam őket és ők ezt megérezték. Kezdetektől fogva először éreztem, majd tudtam, hogy ezekért a gyermekekért, fiatalokért felelősséggel tartozom, nemcsak lelki, hanem testi pásztoruk is kell legyek.
Ezekben az időkben döbbentem rá, hogy én nem lelki, hanem emberpásztorrá kell lennem. A “szejetetről” nem beszélni, hanem a szeretetet cselekedni kell. A 89-es fordulat után szolgálati lakásomat (plébánia) megosztottam az utcán hányódó fiatalokkal. Tulajdonképpen ez a merész döntés indította útjára a csibész mozgalmat, amely később 1992-ben törvényszékileg is hivatalossá vált. Az Isten ezt az első kézzel fogható lépést várta, amelyhez Ő hozzálépte a 99-et. Merem állítani: a csibészek Isten alkotása. Ezért Övé a tisztelet és a dicsőség, hisz az Ő malasztja nélkül annak a közel ezer árvának, akik valamilyen módon hozzánk fordultak, nem tudtunk volna segítséget nyújtani.
Az első időkben tömegesen kereszteltem meg őket, majd elsőáldozáshoz vezettem és sokan közülük a bérmálás szentségében is részesültek. Korábbi életükben a szentségek felvétele tilos volt.
Miután a plébánia épületei megteltek fiúkkal és lányokkal, Isten olyan segítőket küldött, akik közreműködésével lakóházakat és közösségi házakat tudtunk vásárolni, majd műhelyeket létrehozni, ahol a kezdetekben elsősorban csak árva fiúkat és lányokat alkalmaztunk. De hát az élet ágazik-bogazik, élni és növekedni akar, amelynek útjába soha nem álltam. Így felvállaltuk a betegek gondozását az egyházközségben, a veszélyeztetett helyzetben lévő anyáknak menedéket teremtettünk, majd ezek után a lányanyák is kérték segítségünket, akiknek szintén segítő kezet nyújtottunk. Mivel a moldvai csángók szoros kapcsolatban álltak a csíksomlyói plébániával számtalanszor fordultak hozzánk segítségért. Támogatásuk apró dolgokkal kezdődött s ez fejlődött egészen addig, hogy több tucatnyi családot és gyereket költöztetünk Erdélybe, ezzel is erősítve sorainkat.
Ebből a mozgalomból nőtt ki a Lazarus Alapítvány és annak tevékenysége, 2002-ben jött létre a budapesti Csibészek Alapítványa, majd a csíksomlyói Csibész Ifjúsági Egyesület.
Hogy mindezt a szerteágazó tevékenységet kifejthessük, további házakat vásároltunk: Ajnád 2 ház, Csíkszentmihály 1 ház, Csíkszépvíz 6 ház, Csíkcsomortán 2 ház, Betlehem (amit elhelyezésem után fel kellett számoljunk), Fodor ház (közösségi ház), Joachim ház, Nagyasszonyunk ház, Anna ház, Műhelyek (asztalos műhely, varroda, autószerelő műhely), Csíkszeredai házak: 8 tömbházlakás csibész családoknak, Lázár ház (központi ház), Zsákod (Maros megye), Orbán Laci bácsi féle ház Csíkszentmárton, Úz Bence ház, Csűrház, Lányanya központ, Nappali nevelőközpont, Atyha (egy csángó család), Vice – Szent István ház, Csicsókeresztúr (e két utóbbi házat jelenleg a vicei plébánia működteti). Vicén jelenleg 6 házban élnek többgyermekes moldvai családok, ezeknek a házai jelenleg a vicei plébánia tulajdonában vannak, de a tulajdonjog később átszáll azokra a családokra, akik ezeket a házakat jelenleg is lakják), Csíkdelnén a Szent János templom melletti ház (ahol jelenleg a templom gondnoka lakik).
Kezdetektől fogva gyógyszertárat működtetünk, amelyet ma a csíksomlyói Caritas segítségével tudunk fenntartani a Lázár házban.
További építkezések vannak folyamatban a Fodor telken, ahol egy közösségi ház fog felépülni és további 5 telekre Csobotfalván csibész családoknak szeretnénk családi házat építeni.
A csibész tevékenységből fakadt a Hármashalom oltár és a Csomortáni templom építése, a Szék útján a Szent István torony a szent koronával, emlékszobrok állítása (Domokos Pál Péter, Szent István, Rákóczi Ferenc, Wass Albert, Albert Atya. Mindez Csíkban és Vicén).
Az első CSIT ifjúsági találkozók megszervezése is ezekre az időkre nyúlik vissza, ekkor nyert nagy lendületet ez a rendezvénysorozat.
Mindezen tevékenységeket élénk figyelemmel kísérte a szekuritáté és annak jogutódja.
A jó szándékú, segítő embereknek, barátoknak köszönöm, hogy ezen a területen is Isten munkatársaivá lettek, és azoknak, akik mások szenvedéseiben gyönyörködnek, kívánom, hogy fürödjenek meg Krisztus vérében, hogy egyszer már megértsük egymást.
Ne vegyük túl komolyan magunkat, játsszuk az életet.
- üzeni odaátról 2009. október 4.-én elhunyt édesanyám, Irma néni, aki a csibész mozgalom születésénél, a kezdetektől fogva jelen volt.
Gergely István
a Csibész Alapítvány elnöke