Az elhivatottságot megtörni nem lehet - Interjú Gergely Istvánnal
Székelyföldi Régió Magazin
Gergely István, közismert nevén Tiszti, a Csibész Alapítvány alapítója, elnöke és ahogyan ő fogalmaz: felelőse. Közel egy tucat civil kezdeményezés fűződik a nevéhez, többek között a Lazarus Alapítvány, a Csibész Ifjúsági Egyesület, a Csibész Alapítvány, az Erdélyi Mentőszolgálat és a Csángó Tanács. Tisztit elhivatottságáról, jelenlegi feladatairól, valamint terveiről és elképzeléseiről kérdeztem.
Hogy érzi, civilként mennyire sikeres a szociális tevékenységek terén?
Sose voltam és nem is vagyok civil. Mindig egy szellemi és egy evilági habitust, illetve egyenruhát viseltem, viselek és elviselek.
Az ember élete egy egész kör, ebben benne vannak a szociális megnyilvánulásai, de ezen kívül ezerféle összetevője van ennek az egésznek. A magam részéről nem szeretem az egyiket sem kiemelni, együtt kell használni, megélni, tapasztalni. Az ember, az élet egy egész test és lélek, akit nem szabad feldarabolni. Én az embert a maga egészében igyekeztem látni, és amennyiben csak lehet, megérteni. Úgy gondolom, hogy amennyire ismerem magam, ezt cselekedtem a múltban és a jelenben is.
Hiányzik-e, és ha igen, mennyire hiányzik papi hivatása?
Az elhivatottságot megtörni, elvenni, megszüntetni, megölni nem lehet. Hivatásom az elmúlt hónapok történései nyomán csak mélyült és ebből a nézetből más fényt, azt is mondom: több fényt és elkötelezettséget eredményezett.
Imáim, a szent szertartások, amelyeket a magam módján végzek, érettebbek, és ebből fakadóan eredményesebbek is. Különben a nép minduntalan felkeres, hogy a „Szűrét” a vállamra tegye. Nem megfoszt, hanem felruház.
Módjában áll-e segíteni és milyen mértékben számítanak Önre a Csibész Alapítványnál?
A Csibész Alapítvány gyökerei az 1987-es évre nyúlnak vissza. Én alapítottam, én hoztam létre, ma is én vagyok az elnöke, és mint ilyen felelőse, konkrét segítője. E sorok írása közben is csibészek várakoznak a Fodor-ház folyosóján, hogy problémájukat elmondják, nehézségeiket a vállamra tegyék. Nem tagadom, ez egy kicsit nyomja már a vállamat.
Kidolgozott egy, a Székely Szeretetszolgálatról szóló koncepciót. Elkezdődött-e ennek a gyakorlati kivitelezése?
A Székely Szeretetszolgálatról szóló elképzelés valóban elkészült, az anyagiakat mögé még nem tudtuk felsorakoztatni, de komoly ígéretek vannak arra vonatkozóan, hogy a kicsiben működő szeretetkonyhát (amely lassan egy éve létezik) megerősítsék. Új, téli ruhák érkezését várjuk ezen a csatornán keresztül és ugyancsak ezen a szolgáltatáson keresztül reményeink szerint olyan egészségügyi központ jön létre Csíkszeredában, amely magas színvonalon tud orvosi beavatkozásokat nyújtani. Ezen kívül egy éve működik a Szeretetszolgálat keretén belül a szegénykonyha, amely napi 15-20 embernek biztosít egyszeri meleg étkezést.
Kezdeményezője, valamint támogatója számtalan szociális programnak. Kettőt emelnék ki: szórvány-, illetve csángóprogram, valamint az egyetemisták tanulásának támogatása. Mit kell tudnunk ezekről a programokról?
Az egyetemistákat támogató programot is évek óta sikeresen folytatjuk, eddig több mint 100 egyetemistát segítettünk ahhoz, hogy diplomát szerezzen, jelenleg havonta 12 gyereket támogatunk.
A moldvai csángókkal a ’70-es évek legelejétől van kapcsolatom, számtalanszor felkerestem őket (meg szeretném jegyezni, hogy 2011-ig saját költségemen), faluról falura jártunk, diákokat toboroztunk éveken keresztül Györgydeák Lajos nyugalmazott plébánossal, látogatásaink alkalmával kaptunk hideget, meleget, szeretet és elutasítást. Ez utóbbit főleg a papok részéről. Titokban miséztünk, felfüggesztésemet már abban az időben kérték. 2011 közepétől mint Moldvát ismerő embert kértek fel, hogy vállaljam a moldvai csángómagyar problémák követését. Ezt jelenleg három munkatársammal teszem. A moldvai emberek megválasztottak a Csángó Tanács elnökévé, most a jászvásári püspökkel levelezünk, tárgyalást szeretnénk kiprovokálni eme hatósággal. A reménytelenséggel is próbálunk szemben állni, belőle a lényeget kiharcolni.
Moldvában Domokos Pál Péter bácsi nyomdokaiban lépegetünk munkatársaimmal, akik kérdőlistát állítottak össze a munka megkönnyítése érdekében. Majdan, eme munka befejeztével egy kiadvánnyal fogunk szolgálni, amely egyben összehasonlítás is lenne Domokos Pál Péter kutatásainak eredményeivel.
A moldvai csángókkal 1987 és 2007 között (amikor Csíksomlyón voltam plébános) mélyült el a kapcsolatom, nagyon sok faluból több mint 1000 csángó keresett fel, sokakkal személyes kapcsolatot is ápolok. Számtalan kéréssel fordultak az említett időszak alatt hozzánk: orvosi kezelés, gyógyszerhiány, családok kitelepítése stb. Ezek között ma is sok az élő kapcsolat.
Moldvai utazásaim során több mint 50 elhagyott gyermeket ismertünk meg, akiket különböző házainkba helyeztünk el és neveljük őket magyar keresztényeknek.
Milyen tervei, újabb kezdeményezései vannak a közeljövőben?
Legújabb terveink közé tartozik az Árvácska Ház nevelési központ létrehozása és létezik még egy terv, ami jelenleg nem publikus, és amely reményeink szerint az anyagi nehézségekből fog kiemelni.
A kutya ugat, a karaván halad. A bátrakat segíti a szerencse.
Üzenem mindenkinek, legyetek bátrak, ne féljetek! Isten velünk van.
Z. Nagy István
